A fogszabályozás történetének legrégebbi, és máig egyik legvitatottabb kérdésköre a szükséges hely megteremtésének módja a fogak sorba-állításához. Sokak által jól ismert módszer a fogeltávolítás, mely az egyik legrégebbi eszköz a fogszabályozó szakorvosok kezében. A modern készülékekkel és horgonylati eszközökkel ez ma már legtöbbször elkerülhető. Egy azonban biztos, mindig lesznek olyan helyzetek, amikor a foghúzás reális alternatíva lehet, és mindig lesz olyan helyzet, hogy elkerülhetetlen. Az viszont ténykérdés, hogy ma már sokkal ritkábban van szükség fogeltávolításra, mint a múltban volt. Az indokolatlan fogeltávolítás pedig komoly esztétikai hátrányt okozhat, ugyanis az ajkak alátámasztottságát kompromitálhatja, ezzel az egész középarc esztétikájára negatív hatást gyakorolhat. A gondos tervezés tehát a fogszabályozás legfontosabb része, melyben kulcsszerepe van a helyteremtési lehetőségeknek.
A helyteremtés másik módja a fogak méretének minimális csökkentésére irányul (interproximal enamel reductions [IPR] – „strippelés”). Ez pár tizedmilliméteres elcsiszolással kivitelezhető a fogak oldalsó, egymás felé néző részén. A sok apró felszabaduló hely összeadódik a fogív mentén és jelentős, akár milliméterben mérhető mennyiségű helyet szabadít fel. Ez a beavatkozás a fogak egészségét a legkisebb mértékben sem veszélyezteti. Általánosan, világszerte használt, ellenőrzött és kutatott módszer az 1940-es évek óta, így biztonságosságát rengeteg tapasztalat támasztja alá.
