Ma már elérhetőek olyan fogszabályozó elemek, melyek a fogszabályozás alatt az állcsontokban rögzülnek. Ezek lehetnek mikroimplantátumok (csavarok), vagy lemezek (összefoglaló nevük továbbiakban: horgonylati elemek). Ezek a horgonylati elemek olyan speciális fogmozgatási módokat tesznek lehetővé, melyek önmagában, csak fogszabályozó kezeléssel, nem végezhetők el. Emiatt sok olyan eltérés ma már kezelhetővé vált, ami 20 évvel ezelőtt még nem vagy csak nehezen, sok kompromisszum árán volt megoldható.
A horgonylati elemek behelyezése és eltávolítása kisebb szájsebészeti beavatkozással jár, azonban az ezzel járó kellemetlenségek általában elhanyagolhatók az általuk biztosított terápiás előnyökhöz képest.
MIKROIMPLANTÁTUMOK
A mikroimplantátumok titán ötvözetből készülnek. Kisméretű, általában 6-12 mm hosszúságú és 1,2-2 mm átmérőjű, apró csavarok, melyek a csontba behelyezve a fogak mozgatását segítik, kiküszöbölik a nem kívánt mellékhatásokat, vagy stabilitást biztosítanak bizonyos fogcsoportok számára. A fogászati implantátumokhoz és ízületi protézisekhez hasonló anyaguk miatt ezeket a speciális segédeszközöket a szervezet nem löki ki a csontból.
Egyik leggyakoribb behelyezési területe ezeknek a mikroimplantátumoknak a fogak fölötti, ínnyel borított rész a szájtornácban, ahol a fogak gyökerei közötti csontban rögzülnek. A másik ilyen terület a szájpadlás csontos állománya. A behelyezési procedúra helyi érzéstelenítésben, minimális diszkomfort érzéssel, de teljesen fájdalommentesen elvégezhető. Az eltávolításuk szintén fájdalommentes, és általában a fogszabályozás végén történik
MINILEMEZEK
A minilemezek a mikroimplantátumokhoz hasonló célú, de azoknál fejlettebb és bonyolultabb segédeszközök. Ezek szintén a szájon belül, de a fogaktól távolabbi, masszív, fogatlan csontfelületeken rögzíthetők kis szájsebészeti műtét keretében. A lemezek nagy része az íny által fedve helyezkedik el, csupán egy kis részük bújik át a lágyrészeken keresztül a szájüregbe. Ezek segítségével a legbonyolultabb fogmozgatások is elvégezhetők. Teherbírásuk és alkalmazhatóságuk messze felülmúlja a mikroimplantátumokét, de valamivel nagyobb műtéti terheléssel jár a behelyezésük.
