Bár a legtöbb fogszabályozó kezelés 9 éves kor környékén, vagy pedig a maradó fogak előtörése után, 11-12 éves korban kezdődik, fontos tudni, hogy bizonyos elváltozások már jóval hamarabb is igényelhetnek beavatkozást.
Ezeknek a korai kezeléseknek a célja lehet:
- Az állcsontok viszonyának javítása, a növekedésük befolyásolása
- Rossz szokások elhagyása
- Az előre álló (protrudált) metszők helyzetének javítása, ezzel csökkentve a sérülésveszélyt
- A maradó fogak előtörésének irányítása
- Ajakzárás javítása
- Esztétikai kezelésekre is szükség lehet az önbizalom növeléséhez és a szociális integráció elősegítéséhez
A szülő számára nehéz lehet eldönteni, vajon a gyermekének szüksége van-e fogszabályozóra? Ki kell-e vizsgáltatni szakemberrel a helyzetet? Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy olykor esztétikailag kielégítő fogazati állapot mögött is húzódhatnak komoly harapási rendellenességek. Ezek jelei lehetnek:
- Egy tejfog korai elvesztése, vagy épp az, ha túl sokáig marad szájban
- Rágás nehezítettsége
- Szájlégzés
- Ujjszopás
- Torlódott fogsor, kiszorult fogak
- Előre álló, vagy kicsi, hátra helyezett alsó állcsont
- Az orca vagy a szájpadlás sérülése rágáskor
- Az előre álló (protrudált) metszők
- A metszők abnormális érintkezése, vagy az érintkezésük teljes hiánya
- Arcesztétika látványos hibái
- Fogcsikorgatás, szorítás
Amennyiben látványos jelek utalnak arra, hogy a gyermeknek ellátásra lesz szüksége, mindenképp szakorvoshoz érdemes fordulni. Az általános- vagy gyermekfogászatban dolgozó szakemberek feladata, hogy a tej- és maradófogakat betömjék, de a komplex fogszabályozási diagnosztika nem az ő felelősségük, az speciális szakképzést igényel.
Az első fogszabályozási vizsgálat legkésőbb 7 éves korban meg kell történjen!
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy 7 éves korban el is kell kezdeni minden esetben a fogszabályozást. Az ilyen korai beavatkozást igénylő elváltozások viszonylag ritkák, de kiszűrésük rendkívül fontos!
